Pávaszemes szkíta gyöngy

2013. május 2-án az alábbi levél várt az elektromos postaládámban:

„Tisztelt Scholtz Róbert úr!!!

Ne haragudjon, hogy zavarom kérdésemmel, csak felkeltette a figyelmemet egy fotó a neten.

Böngészés közben találtam egy szkíta nyakékről egy fényképet, amely nagyon hasonlított az én általam már évek óta őrizgetett, nagyapámtól kapott gyöngyre. Arra lennék csak kíváncsi, - ha ez a fotó alapján megállapítható - hogy tényleg egy szkíta nyaklánc eleméről van-e szó és mennyi idős lehet ez a darab. Előre is köszönöm a rám szánt időt.

Tisztelettel: Liga Erika”

Liga Erika levelét megköszönve megkértem mesélje el a gyöngy történetét.

A történet ott kezdődik, hogy az én nagyapám nagyon szerette járni az erdőt, mezőt! Ahová gyakran kivitt engem is. Nem számított, hogy nyár van vagy tél. Imádott horgászni. Hozzánk közel volt egy téglagyár, és a téglához  az agyagot egy közeli helyről hordták, ami később horgász tó lett. Na és itt találta ezt a bizonyos gyöngyöt. Emlékszem hogy gyerekként sokat megcsodáltam. Volt egy üveges szekrényük, és ott tartotta.

Hol található ez a téglagyár?

A Szabolcs megyei Fehérgyarmaton.

Mikor került Önhöz a „csodált tárgy”?

Húsz éves lehettem, amikor úgy gondolta, hogy most már tudok rá vigyázni és nekem adta. Amit, azóta is féltve őrzök. Sok más dolog van, amit rám hagyott, igaz ezek közelről sincsenek ilyen régiek.

Nem emlékszik, hogy mikor került nagyapjához a gyöngy?

Sajnos azt nem tudom, hozzá pontosan mikor került, de már lehetőségem sincs rá, hogy megkérdezzem – válaszolt. 

Levelét az alábbi kérdésekkel zárta:

Amúgy sok ilyen gyöngy van? Keresgettem képeket, de az enyémhez hasonlót, egyet találtam. Igaz, az egy egész nyaklánc volt. Kik viselték? Volt valami jelentése? 

Kérdéseire a választ itt, egy rövid cikk formájában adom meg.

A képen látható tárgy neve:

Sárga színű, fehér keretben, sötétkék szemekkel díszített „pávaszemes” üveggyöngy.

A szkíta korszak legelterjedtebb gyöngytípusa. A Kárpát-medence területéről 1985-ig összegyűjtött 6200 darab szkíta kori gyöngy közül 630 darab sorolható ebbe a csoportba (10,5%!). A gyöngytípus megtalálható a Fekete-tenger északi partvidékén élő szkítáknál, a görög gyarmatvárosokban, valamint a szkíta peremterületeken. A Hallstatt kultúra keleti vidékére - a Dunántúlra, Szlovéniába - feltehetően az Alföld szkíta kori lakossága közvetítette.

A Kárpát-medence területén már a Kr.e. 7. század végén-6. század elején feltűnik (Erdélyben: Sfîntu Gheorghe és Batoş lelőhelyek), legnagyobb számban, a következő évszázadokban fordul elő, divatja megéli a La Tène A időszakot, a kelta vándorlások kezdetét is. Érdekességként említhetjük meg, hogy a képen bemutatott gyöngy néhány párhuzama a Brit-szigeteken is megtalálható(!). A napjainkig napvilágra került két-három gyöngyszemet a Kr.e. 4-3. századra keltezik (http://www.academia.edu/1488066/Celtic_Beads_from_the_British_Isles).

A sárga színű, fehér keretben, kék szemekkel díszített pávaszemes gyöngyökre leggyakrabban temetkezésekben bukkanunk, szórványosan településeken is megtalálhatók (pl. Sopron). A korszakra általánosan jellemző – egyesek szerint etnikumjelző – hamvasztásos és csontvázas sírokban egyaránt előfordulnak. Előbbieknél a hamvak között, utóbbiaknál, a nyak és a mellkas környékén dokumentálhatók. Égett, megolvadt darabjaik arról tanúskodnak, hogy az Alföld szkíta kori népességének egy része elhunytait felöltöztetve, felékszerezve helyezte a halotti máglyára.

A pávaszemes gyöngyök elsősorban a nők és a gyermekek ékszerkészletéhez tartoztak. Fiatal lányok, asszonyok egy-két, olykor több darabot sorba fűzve, akár más gyöngyökkel keverve ékítették vele nyakukat/magukat. A legtöbb, 40 gyöngyből fűzött nyakláncot a kultúra névadó, Szentes-vekerzugi temető 55. sírjában találták!

A pávaszemes üveggyöngyök gyártása jelenlegi ismereteink szerint a Kr.e. 8-7. században, Itália területén kezdődött. A szkítákhoz a Fekete-tenger északi partvidéki görög gyarmatvárosok – elsősorban Olbia – kézművesei közvetítették saját készítményeikkel egyetemben.

A szkíta korszak leáldozását követően a gyöngytípus nem tűnt el végleg a történelem színpadáról, időről időre, más és más népek régészeti hagyatékában tűnik fel, ahogy ezt a legutóbb publikált oroszvári (Rusovce) Kr. u. 10-11. századi temetkezés is bizonyítja (fenti kép).

Felhasznált Irodalom:

Chochorowski, J.: Die Vekerzug-kultur. Charakteristik der funde. Warszawa-Krakków 1985.

Horváth C. – Merva Sz. – Tomka P.: Oroszvár (Rusovce, Sl) 10-11. századi temetője. IN Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén. Szerk. Liska A.- Szatmári I. Békéscsaba. 2012.

Kemenczei, T.: Studien zu den denkmälern skytisch geprägter Alföld gruppe. Inventaria Praehistorica Hungariae XII. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest 2009.

Miroššayova, E. – Ladislav, O.: Glass beads from the hallstatt Period in Eastern Slovakia. Študijné zvesti Archeologického ústavu SAV 45 2009. 99-104.

Párducz, M.: Hallstatt–kori temető Szentes–Vekerzugon. MTAK. Budapest. 1953. 21–67.

Párducz, M.: Le cimetière hallstattien de Szentes–Vekerzug II. ActaArchHung 4 1954. 25–92.

Párducz, M.: Le cimetière hallstattien de Szentes–Vekerzug III. ActaArchHung 6 1955. 1–22.

Smith, H.: Celtic Beads from the British Isles. http://www.academia.edu/1488066/Celtic_Beads_from_the_British_Isles

Vasiliev, V.: Scitii Agatîrşi pe teritoriul Românei. Cluj–Napoca, 1980.