A szkíta kor konyhaművészetére utaló érdekes információt szolgáltatott a Nagytarcsa-Urasági-dűlő lelőhely kutyacsontjai között talált két darabolt csont, egy koponya és egy nyakcsigolya. E két lelet alapján bizonyítható, hogy a szkíta lakosság ette a kutyahúst, még inkább az agyvelőt. Mindez azért érdekes, mert korábban úgy tudtuk, a késő bronzkort követően a Kárpát-medencében felhagytak a kutyahús fogyasztásával.
A kifejlett, de legfeljebb 4-5
éves kutya koponyájának csak a jobb fele van meg, de az teljes hosszában. Feltehetőleg egy nagyobb méretű baltaszerű eszközzel – esetleg fokosbaltával -
csapták ketté az állat fejét, ami nem lett teljesen szimmetrikus. A csapást
hátulról, de a koponya tengelyéhez képest kissé balról mérték az állat fejére.
A koponyát több nagy erejű csapás érte, mielőtt sikerült kettéhasítani. A
rövidebb, de mélyebb nyom hossza eléri a 4 cm-t, a koponyán megfigyelhető
legnagyobb mélysége pedig a 0,5 cm-t. Az eszköz vágófelületének hossza tehát legalább
4 cm
volt. Egy másik nyomnak a mélysége nem, de a csonton látható hossza lemérhető:
a 7 cm-es bárdnyomnak csak a két széle látható. Nem kizárt, hogy itt kettő, a
fejet érő csapás nyoma látható. A falcsont hátulsó peremén egy további, szintén
kissé bal oldalról érkező bárdnyom látható. Összességében megállapítható, hogy
a koponyát a velő megszerzése miatt hasították ketté.
A 2. nyakcsigolya (axis) ventrális oldalán legalább három
hosszabb vágásnyomot lehet megfigyelni a 3. nyakcsigolya felé eső részen. Ezek
10,4; 15 és 17 mm
hosszúságúak. A vágásnyomok közel párhuzamosak, nem mélyek, késsel ejthették
azokat a csigolyán. A vágás következtében a caudális végén a csont több helyen
berepedt. Az, hogy ezek a csont ventrális és nem a dorzális felületén láthatók,
igazolja, hogy nem az állat megnyúzása volt a művelet elsődleges célja. Ilyen
vágásnyomokot a hús eltávolításakor okozhattak a csigolyán.
Nem a nagytarcsai az egyetlen
magyarországi szkíta lelőhely, ahol kutyahús fogyasztásának nyomára bukkantunk:
Ludányhalászi-Sóderbánya lelőhely egyik szkíta házában néhány darabolt
kutyacsontot lehetett megfigyelni, köztük egy-egy nyak-, hát- és
ágyékcsigolyát, valamint három lábközépcsontot. A hátcsigolya ventrális oldalán
halvány vágásnyomok vannak, az ágyékcsigolyát pedig a gerincoszlopra merőlegesen
csapták ketté. A lábközépcsontokat nagyjából középtájt törték kették, a három
csont közül kettőnek az elülső, dorzális oldalán több halvány vágásnyom látható.
Szöveg: Tugya Beáta
Rajz: Lakó Márta Éva
Fotók: Kenéz Pál
Köszönöm a szerzőnek!
A magyar-angol nyelvű tanulmány itt olvasható:
https://www.academia.edu/6012471/A_kutyah%C3%BAs_fogyaszt%C3%A1s%C3%A1nak_archaeozool%C3%B3giai_bizony%C3%ADt%C3%A9kai_-_The_archaeozoological_evidences_of_dog_meat_consumption
A magyar-angol nyelvű tanulmány itt olvasható:
https://www.academia.edu/6012471/A_kutyah%C3%BAs_fogyaszt%C3%A1s%C3%A1nak_archaeozool%C3%B3giai_bizony%C3%ADt%C3%A9kai_-_The_archaeozoological_evidences_of_dog_meat_consumption
