2014. november 14., péntek

Szkíta csemege Nagytarcsán: kutya agyvelő




A szkíta kor konyhaművészetére utaló érdekes információt szolgáltatott a Nagytarcsa-Urasági-dűlő lelőhely kutyacsontjai között talált két darabolt csont, egy koponya és egy nyakcsigolya. E két lelet alapján bizonyítható, hogy a szkíta lakosság ette a kutyahúst, még inkább az agyvelőt. Mindez azért érdekes, mert korábban úgy tudtuk, a késő bronzkort követően a Kárpát-medencében felhagytak a kutyahús fogyasztásával.

A kifejlett, de legfeljebb 4-5 éves kutya koponyájának csak a jobb fele van meg, de az teljes hosszában. Feltehetőleg egy nagyobb méretű baltaszerű eszközzel – esetleg fokosbaltával - csapták ketté az állat fejét, ami nem lett teljesen szimmetrikus. A csapást hátulról, de a koponya tengelyéhez képest kissé balról mérték az állat fejére. A koponyát több nagy erejű csapás érte, mielőtt sikerült kettéhasítani. A rövidebb, de mélyebb nyom hossza eléri a 4 cm-t, a koponyán megfigyelhető legnagyobb mélysége pedig a 0,5 cm-t. Az eszköz vágófelületének hossza tehát legalább 4 cm volt. Egy másik nyomnak a mélysége nem, de a csonton látható hossza lemérhető: a 7 cm-es bárdnyomnak csak a két széle látható. Nem kizárt, hogy itt kettő, a fejet érő csapás nyoma látható. A falcsont hátulsó peremén egy további, szintén kissé bal oldalról érkező bárdnyom látható. Összességében megállapítható, hogy a koponyát a velő megszerzése miatt hasították ketté.

A 2. nyakcsigolya (axis) ventrális oldalán legalább három hosszabb vágásnyomot lehet megfigyelni a 3. nyakcsigolya felé eső részen. Ezek 10,4; 15 és 17 mm hosszúságúak. A vágásnyomok közel párhuzamosak, nem mélyek, késsel ejthették azokat a csigolyán. A vágás következtében a caudális végén a csont több helyen berepedt. Az, hogy ezek a csont ventrális és nem a dorzális felületén láthatók, igazolja, hogy nem az állat megnyúzása volt a művelet elsődleges célja. Ilyen vágásnyomokot a hús eltávolításakor okozhattak a csigolyán.

Nem a nagytarcsai az egyetlen magyarországi szkíta lelőhely, ahol kutyahús fogyasztásának nyomára bukkantunk: Ludányhalászi-Sóderbánya lelőhely egyik szkíta házában néhány darabolt kutyacsontot lehetett megfigyelni, köztük egy-egy nyak-, hát- és ágyékcsigolyát, valamint három lábközépcsontot. A hátcsigolya ventrális oldalán halvány vágásnyomok vannak, az ágyékcsigolyát pedig a gerincoszlopra merőlegesen csapták ketté. A lábközépcsontokat nagyjából középtájt törték kették, a három csont közül kettőnek az elülső, dorzális oldalán több halvány vágásnyom látható.

Szöveg: Tugya Beáta
Rajz: Lakó Márta Éva
Fotók: Kenéz Pál 

Köszönöm a szerzőnek!

A magyar-angol nyelvű tanulmány itt olvasható:
https://www.academia.edu/6012471/A_kutyah%C3%BAs_fogyaszt%C3%A1s%C3%A1nak_archaeozool%C3%B3giai_bizony%C3%ADt%C3%A9kai_-_The_archaeozoological_evidences_of_dog_meat_consumption






2014. november 3., hétfő

Scythian Akinakes from Vatici (Moldova)

Ma tovább szemezgetek Denis Topal  barátom 2013. évi cikkéből és a Vatici (Moldovai Köztársaság) település mellett talált szkíta akinakész bemutatásával folytatom a sort. A 49 cm körüli, kétélű tőr színes fotói itt kerülnek először a magyar közönség számára bemutatásra. Köszönet érte!


Description of the artefact:
The total length of this akinakes was about 49 cm (the preserved length is 47,5cm). The cross section of the blade is rhombic, the edges are parallel having a median rib about 20 cm. The blade’s length probably was about 39 cm, the width varies from 4 cm (near the hafting plate) to 3,5 (in the middle). The hilt is triform, consisting from three shafts, and the central one is rhombic, the length from the pommel to thehafting plate is 8,5 cm, the width is 3 cm, the thickness is 1 cm. The dimensions of butterfly-like hafting plate are 7×4,8 cm, the dimensions of massive pommel are 5,5×2 cm. Under the pommel an iron bight was attached with outside diameter about 1 cm.

 A teljes cikket itt olvashatod/You can read the whole article here: