Szkíta estek Békéscsabán II.

Az "Emberek aranyban" című régészeti kiállítás időtartama alatt Szkíta estek címmel ismeretterjesztő előadássorozatot indít a Munkácsy Mihály Múzeum Békéscsabán. 

Második alkalommal, 2015. február 25-én 

17 órától, 

Szkíták nyomában Magyarországon. Tények és érdekességek a magyarországi szkíta kor kutatástörténetből

címmel 

Scholtz Róbert régész-történész előadását 
hallgathatják meg az érdeklődők.

Link:
http://www.munkacsy.hu/index.fcgi?rx=&item=&nyelv=hu&menuparam3=144&menuparam_6=1000&type=6
http://www.bekescsaba.hu/index.fcgi?rx=&nyelv=hu&menuparam5=63&menuparam_22=3025 

Szkíta csemege Nagytarcsán: kutya agyvelő

A szkíta kor konyhaművészetére utaló érdekes információt szolgáltatott a Nagytarcsa-Urasági-dűlő lelőhely kutyacsontjai között talált két darabolt csont, egy koponya és egy nyakcsigolya. E két lelet alapján bizonyítható, hogy a szkíta lakosság ette a kutyahúst, még inkább az agyvelőt. Mindez azért érdekes, mert korábban úgy tudtuk, a késő bronzkort követően a Kárpát-medencében felhagytak a kutyahús fogyasztásával.

A kifejlett, de legfeljebb 4-5 éves kutya koponyájának csak a jobb fele van meg, de az teljes hosszában. Feltehetőleg egy nagyobb méretű baltaszerű eszközzel – esetleg fokosbaltával - csapták ketté az állat fejét, ami nem lett teljesen szimmetrikus. A csapást hátulról, de a koponya tengelyéhez képest kissé balról mérték az állat fejére. A koponyát több nagy erejű csapás érte, mielőtt sikerült kettéhasítani. A rövidebb, de mélyebb nyom hossza eléri a 4 cm-t, a koponyán megfigyelhető legnagyobb mélysége pedig a 0,5 cm-t. Az eszköz vágófelületének hossza tehát legalább 4 cm volt. Egy másik nyomnak a mélysége nem, de a csonton látható hossza lemérhető: a 7 cm-es bárdnyomnak csak a két széle látható. Nem kizárt, hogy itt kettő, a fejet érő csapás nyoma látható. A falcsont hátulsó peremén egy további, szintén kissé bal oldalról érkező bárdnyom látható. Összességében megállapítható, hogy a koponyát a velő megszerzése miatt hasították ketté.

A 2. nyakcsigolya (axis) ventrális oldalán legalább három hosszabb vágásnyomot lehet megfigyelni a 3. nyakcsigolya felé eső részen. Ezek 10,4; 15 és 17 mm hosszúságúak. A vágásnyomok közel párhuzamosak, nem mélyek, késsel ejthették azokat a csigolyán. A vágás következtében a caudális végén a csont több helyen berepedt. Az, hogy ezek a csont ventrális és nem a dorzális felületén láthatók, igazolja, hogy nem az állat megnyúzása volt a művelet elsődleges célja. Ilyen vágásnyomokot a hús eltávolításakor okozhattak a csigolyán.

Nem a nagytarcsai az egyetlen magyarországi szkíta lelőhely, ahol kutyahús fogyasztásának nyomára bukkantunk: Ludányhalászi-Sóderbánya lelőhely egyik szkíta házában néhány darabolt kutyacsontot lehetett megfigyelni, köztük egy-egy nyak-, hát- és ágyékcsigolyát, valamint három lábközépcsontot. A hátcsigolya ventrális oldalán halvány vágásnyomok vannak, az ágyékcsigolyát pedig a gerincoszlopra merőlegesen csapták ketté. A lábközépcsontokat nagyjából középtájt törték kették, a három csont közül kettőnek az elülső, dorzális oldalán több halvány vágásnyom látható.

Szöveg: Tugya Beáta

Rajz: Lakó Márta Éva

Fotók: Kenéz Pál 

Köszönöm a szerzőnek!

A magyar-angol nyelvű tanulmány itt olvasható:
https://www.academia.edu/6012471/A_kutyah%C3%BAs_fogyaszt%C3%A1s%C3%A1nak_archaeozool%C3%B3giai_bizony%C3%ADt%C3%A9kai_-_The_archaeozoological_evidences_of_dog_meat_consumption

Scythian Akinakes from Vatici (Moldova)

Ma tovább szemezgetek Denis Topal  barátom 2013. évi cikkéből és a Vatici (Moldovai Köztársaság) település mellett talált szkíta akinakész bemutatásával folytatom a sort. A 49 cm körüli, kétélű tőr színes fotói itt kerülnek először a magyar közönség számára bemutatásra. Köszönet érte!

Description of the artefact:
The total length of this akinakes was about 49 cm (the preserved length is 47,5cm). The cross section of the blade is rhombic, the edges are parallel having a median rib about 20 cm. The blade’s length probably was about 39 cm, the width varies from 4 cm (near the hafting plate) to 3,5 (in the middle). The hilt is triform, consisting from three shafts, and the central one is rhombic, the length from the pommel to thehafting plate is 8,5 cm, the width is 3 cm, the thickness is 1 cm. The dimensions of butterfly-like hafting plate are 7×4,8 cm, the dimensions of massive pommel are 5,5×2 cm. Under the pommel an iron bight was attached with outside diameter about 1 cm.

 A teljes cikket itt olvashatod/You can read the whole article here:

https://www.academia.edu/8878194/Akinakai_of_Kelermes_Type_New_Discoveries_in_Central_Bessarabia_in_English_

Kelermes Type Scythian Akinakes from Susleni (Moldova)

Egy jó barátom, Denis Topal cikkét ajánlom figyelmetekbe. A 2013. évi Marisia-ban megjelent "Akinakai of Kelermes Type: New Discoveries in Central and Northern Bessarabia" című tanulmányban a szerző a Moldovai Köztársaság területén napvilágra került ún. Kelermesz-típusú akinakészeket gyűjtötte csokorba. A fegyverek egyik legszebb darabja Susleni határából származik.

The article of my friend Denis Topal presents some new and previously unknown findings of akinakai from the territory of the Republic of Moldova (Vatici, Susleni, Lipnic). 

The first is from Susleni village. It is already the fourth akinakes reported from the Orhei district: the other three have been found in Vatici, Lukaševka (now Lucăşeuca) and Butuceni fortified settlement. 

It’s pommel is elongated, it’s handle is not triform, but has only two massive shafts on the edges. The form of hafting plate is heart-like, so the edges of plate are more rounded and facing down.

An original akinakes was found not far from the preservation of this exemplaris excellent (what is typical for the majority of Early Scythian akinakai).

The total length is 51 cm. The cross section of the blade is also rhomboid, the edges are parallel and the blade has also the median rib which occupies about two thirds ofthe length (25 cm). The length of the blade is 38cm, the width varies from 3,7 to 3,8 cm. The hilt’s length is 8 cm (from the pommel to the haftingplate), the width is 2,7 cm, the thickness of shaftsis about 1 cm. The dimensions of hafting plateare 6,5×3,9 cm and the pommel is 7×1,5 cm (thickness is 1,2 cm). Under the pommel an iron girdle with the bight is attached (diameter is 0,8 cm, the thickness is 0,5 cm).

A sort a Vatici és a Lipnic-i akinakész követi...

You can read the whole article here:

https://www.academia.edu/8878194/Akinakai_of_Kelermes_Type_New_Discoveries_in_Central_Bessarabia_in_English_

http://ro.wikipedia.org/wiki/Susleni,_Orhei

Caspar Meyer: Greco-Scythian Art and the Birth of Eurasia: From Classical Antiquity to Russian Modernity

2013-ban jelent meg Caspar Meyer képekkel gazdagon illusztrált könyve a Gréko-Szkíta (Görög-Szkíta) művészetről és Eurázsia születéséről. S, hogy miről szól? Tessék: 

Since their discovery in nineteenth-century Russia, Greco-Scythian artefacts have been interpreted as masterpieces by Greek craftsmen working according to the tastes of the Scythian nomads and creating realistic depictions of their barbarian patrons.

Drawing on a broad array of evidence from archaeology, art history and epigraphy to contextualize Greco-Scythian metalwork in ancient society, this volume confronts the deep confusion between ancient representation and historical reality in contemporary engagements with classical culture.

It argues that the strikingly life-like figure scenes of Greco-Scythian art were integral to the strategies of a cosmopolitan elite who legitimated its economic dominance by asserting an intermediary cultural position between the steppe inland and the urban centres on the shores of the Black Sea. Investigating the reception of this 'Eurasian' self-image in tsarist Russia. Meyer unravels the complex relationship between ancient ideology and modern imperial visions, and its legacy in current conceptions of cultural interaction and identity. With a synthesis of material evidence never yet attempted, this volume breaks significant new ground in explaining the archaeology of Scythia and its ties to inner Asia and classical Greece, the intersection between modern museum display and visual knowledge, and the intellectual history of classics in Russia and the West.

Caspar Meyer, Lecturer in Classical Archaeology, Birkbeck, University of London

431 pages,

Oxford

University Press,

2013

Internet sources:

http://ukcatalogue.oup.com/product/9780199682331.do

http://www.amazon.co.uk/Greco-Scythian-Art-Birth-Eurasia-Representation/dp/019968233X

http://books.google.hu/books?
You can read it here/Itt bele is olvashatsz:
id=884TAgAAQBAJ&pg=PA107&lpg=PA107&dq=scythian+akinakes&source=bl&ots=G_3mlTRK8j&sig=lL0PBRq_jAHRe4vWqZ6WYvQKgtU&hl=hu&sa=X&ei=xjVQVIzVOavmyQOMnoKIBg&ved=0CFcQ6AEwCDgK#v=onepage&q=scythian%20akinakes&f=false

A newly discovered dagger-knife from Dumbrava (Romania).

Október a szkíta "akinakészek" hava a szkíta régészet blogon. Ezúttal egy újabb, 2012 nyarán napvilágra került emléket mutatok be, Erdélyből, a Maros mentéről. Az egyélű harci kés több szempontból is egyedülálló: ez a Kárpát-medence területén ma ismert legépebben fennmaradt darab, s a legkeletebbi képviselője a csoport névadó lelőhelye nyomán Tiszadob-típusnak keresztelt egyélű akinakészeknek. Gratulálok az "adományozó kedvű" felfedezőnek és a szerzőknek, akik a leletet példamutató gyorsasággal közzétették.

In the summer of 2012 Mr. Iuliu Cristinel Pop donated to the Mureş County Museum (Romania) an iron dagger, which was discovered in 22nd of July 2012, during a filed survey and investigation with a metal detector. On the exact find spot of the artefact a small field research has been carried out by the staf of the Museum. Unfortunately no other archaeological material could be identified.

The dagger-knife of akinakes type, is a well known example of the Scythian culture, and based on similar artefacts from Romania and from the Carpathian Basin it can be dated to the end of the 6th beginning of the 5th cent. BC. Thank to the very good state of preservation, and due to the very explicit formal characteristics the weapon from Dumbrava becomes the best and the most eastern representation of the dagger-knives with one cutting edge of the Tiszadob variant from the eastern edge of the Carpathian Basin.

Description of the artefact:

An iron akinakes-dagger with a slightly curved blade, which narrows gradually towards the tip; it has a single cutting edge and a triangular cross section. The guard is composed of two heart shaped iron plates, which were handmade separately and fitted through hammering on to the blade. The two lobes which make up the guard have equal dimensions and are uniform, having a slightly oval shape. The handle is lenticular in cross section, narrowing very slightly towards the upper end. It ends in a straight and perpendicular bar, which has a bipedal axe shaped form, having a lenticular cross section. The handle has on each of its sides a narrow and longitudinal groove, which slides under the guard and under the perpendicular bar as well. The horizontal ribbings are dispersed uniformly on the entire handle, having around 1–2 mm between each other. The blade and the handle were manufactured from a single piece of wrought iron, the guard and the bar being added at the end. The blade was sharpened in prehistory, having obvious traces of use and wear. 

It is made of wrought iron.

Dimensions:

total length: 42.3 cm;

handle length: 10.8 cm;

blade length: 27.1 cm;

guard max. width: 5 cm; guard min. width: 4.6 cm;

handle width inf: 1.1 cm; handle width sup: 1.6 cm;

bar length: 6.1 cm; bar width: 1.3 cm;

handle thickness: 0.8 cm;

guard thickness: 0.5 cm;

blade thickness: 0.6 cm.

weight: 289.5 g.

For further reading:
https://www.academia.edu/8852802/A_newly_discovered_dagger-knife_from_Dumbrava

http://salveazaistoria.wordpress.com/2012/09/06/mica-asezare-a-colonistilor-romani-din-limesul-nord-estic-al-daciei-romane/#jp-carousel-1917

Scythian akinakes or medieval kidney-dagger?

 In 2013 Justina Baron and Beata Miazga published an interesting paper on an iron dagger from Legnica (south-western Poland).The dagger was discovered in 1966 as a stray find and after conservation previously identified as a medieval kidney-dagger and dated to the 13th century (Fig. 1). Due to interdisciplinary research, this unique find turned out to be instead a Scythian akinakes which belongs to a small collection of daggers of Scythian provenance discovered in Poland comprising only five specimens so far.

Double-edged iron dagger from Legnica 

The blade is 19.7 cm, straight, double-edged with a midrib. The dagger has a 12.5 cm long flanged hilt terminated by a bar-shaped pommel. Iron blade, hilt and pommel were forged as one piece while the c. 2mm thin heart-shaped guard was made separately. A small crack may be observed in the pommel but it probably appeared in the originally complete bar. It’s actual lenghts is 32.2 cm, however, due to the conservation work carried out in the 1970s its original size might have changed.

The microscopic observations of the nitched specimens revealed the simple soft ferrite structure of the item with cementite grain boundaries and small amounts of pearlite. The metallographic investigation proved also that in the dagger production no particular material processing techniques (e. g. quenching, tempering) were involved.

The dagger can be seen at the Copper Museum of Legnica

With the kind permit of the authors.

The article can be found here:

http://www.academia.edu/5222066/SCYTHIAN_AKINAKES_OR_MEDIEVAL_KIDNEY-DAGGER_ARCHAEOMETRIC_STUDY_OF_A_RECENT_FIND_FROM_LEGNICA_SOUTH-WESTERN_POLAND_co-author_Beata_Miazga_

http://www.researchgate.net/publication/262684552_SCYTHIAN_AKINAKES_OR_MEDIEVAL_KIDNEY-DAGGER_ARCHAEOMETRIC_STUDY_OF_A_RECENT_FIND_FROM_LEGNICA_(SOUTH-WESTERN_POLAND)_co-author_B._Miazga

Szkíta konferencia Kassán

Hölgyeim és Uraim, Barátok és Kollégák!

A 2014. december 10-12. között Kassán megrendezésre kerülő "Das nördliche Karpatenbecken in der Hallstattzeit" konferencián az alábbi előadásokat hallgathatjuk meg:

VORTRÄGE (vorläufiges Programm, Stand 6.10.2014)

10.12. – 12.12.2014

Mittwoch 10.12.2014, 9 – 13 Uhr 

ERÖFFNUNG

(Universität Košice, Archäologisches Institut der SAW Nitra, Slowakische archäologische 

Gesellschaft, Universität Mainz) 

Gerhard Tomedi

Zu Sozialstrukturen der Hallstattzeit im Ostalpenraum.

Elena Miroššayová 

Die Ostslowakei in der Hallstattzeit.

Lucia Benedikova 

Kulturkontakte des slowakischen Teils der Westkarpaten während der Hallstattzeit.

Susanne Stegmann-Rajtár 

 Zur Abfolge der Osthallstatt- und Vekerzug-Kultur in der Südwestslowakei.

Mittwoch 10.12.2014, 15 – 18 Uhr

Christoph Huth 

Sopron – Nové Košariska – Frög. Überlegungen zum Quellenwert früheisenzeitlicher

Grabbeigaben.

Sabine Pabst 

Italische Einflüsse im hallstattzeitlichen Spiral- und Scheibenfibelhandwerk des

Ostalpenraumes.

Petra Kmeťová 

Horse Burials in the East-Alpine Hallstatt Region.

Biba Teržan

Zum Beginn der frühen Eisenzeit imSüdostalpenraum – neue Radiocarbon-Daten.

Mittwoch 10.12.2014, 19,30 Uhr - Abendvortrag

Christopher Pare – Florian Miketta

Neue Fragen zu den ältesten Eisenfunden in Mittel- und Südeuropa.

Donnerstag 11.12.2014, 9 – 13 Uhr

Louis Daniel Nebelsick 

Die Bestattungsgemeinschaft von Loretto „Ochsenstand“ als Spiegel sozialer und

ideologischer Umbrüche.

Daniel Schäfer 

Neue Forschungen zu den hallstattzeitlichen Gräbern der Kleßheimer Allee aus Salzburg-
Maxglan.

Katalin Groma 

Skeletal graves in the Early Iron Age cremational cemetery of Süttö.

Mária Fekete – Géza Szabó

Ein orientalisches Bronzegefäßtyp aus der Hallstattkultur: Die Ziste. Gedanken während der

Bearbeitung des Tumulus von Regöly (Komitat Tolna, Südungarn).

Florian Miketta 

Der Beginn der Eisenmetallurgie in Mitteleuropa unter besonderer Berücksichtigung des

nördlichen Karpatenbeckens.

Donnerstag 11.12.2014, 15 – 20 Uhr

Peter Barta – Petra Kmeťová – Susanne Stegmann-Rajtár – Etela Studeníková

Chronometric dates from Early Iron Age settlements in Smolenice-Molpír and Ivanka pri

Dunaji.

Ursula Brosseder – Susanne Stegmann-Rajtár 

Studien zur hallstattzeitlichen Keramik von Smolenice-Molpír.

Miloš Gregor 

Early Iron Age potery from Molpír (Western Slovakia): mineralogical and petrographical

study.

Anja Hellmuth 

Die Beziehungen des frühskythischen Kulturkreises im Nordpontischen Raum zu der

befestigten Siedlung von Smolenice-Molpír im Osthallstattkreis

Radoslav Čambal 

Hallstattzeitliche Hortfunde von Smolenice-Molpír.

Sebastian Müller 

Überlegungen zur hallstattzeitlichen Besiedlung und Sozialstruktur in der Südwestslowakei.

Freitag 12.12.2014, 9 – 13 Uhr

Martin Trefný 

Eastern elements of the Hallstatt culture at Bohemia.

Carola Metzner-Nebelsick 

Prunkgeschirr und Tierprotomen – Neues zur Hallstattzeit Südostpannoniens.

Attila Molnár 

Neue Ergebnisse der Hallstattforschung in Westungarn – Die Späthallstattzeit im Raab-
Marcal-Becken.

Anita Kozubová 

Kopfschmuck der Vekerzug-Kultur.

Robert Gergely Scholtz 

"Amazons beyond the Danube“ – Forgotten Women Warriors of the Vekerzug Culture.

Farkas Márton Tóth 

A Cemetery of the Early Scythian Age in Dédestapolcsány – Verebce-tető.

Freitag 12.12.2014, 15 – 17 Uhr - Stadtbesichtigung mit Führung 

 Lucia Benedikova - Elena Miroššayová 

Hallstattzeitliche eiserne Tüllenbeile in der Slowakei. (POSTER)

Éva Durkovičová 

Györ-Ménföcsanak, a lowland settlement in the Early Iron Age. (POSTER)

Martin Golec - Pavel Fojtík - Eva Čermáková 

The Vekerzug Culture in Moravia. (POSTER)

Katarína Hladíková 

Perception of Children in Early Iron Age in Southern Etruria. (POSTER)

Vladimír Mitáš 

Der slowakische Bereich des Ipeľ-Flusses während der Hallstattzeit. (POSTER)

Glass Beads from the Hallstatt Period in Eastern Slovakia

Elena Miroššayová – Ladislav Olexa:

Glass Beads from the Hallstatt Period in Eastern Slovakia (Summary)

Finds of glass beads from Eastern Slovakia are recorded on several sites and number of their finds has grown in the last few years (Fig. 1).

Fig. 1. Sites with finds of glass beads in East Slovakia.

1 - Cejkov; 2 - Háj; 3 - Michalovce; 4 - Rad; 5 - Veľký Šariš; 6 - Vojnatina; 7 - Zemplín; 8 - Ždaňa.

An undecorated red-brown bead from the burial ground in Vojnatina, distr. of Sobrance, from the end of the Bronze age or beginning of the Hallstatt period belongs to the oldest find. Other specimens belong to the later or even late Hallstatt Culture period.

Fig. F35. Finds of glass beads. 1 - Veľký Šariš; 2 - Háj; 3, 4 - Ždaňa (3 - finds from urn, grave 23/06; 4 - burnt beads from grave 25/06).

The largest collection of glass beads of various types comes from the burial ground in Ždaňa, distr. of Košice-Okolie (Fig. F35: 3, 4; F36: 3-10, 12-15). On the basis of existing finds, this burial ground has been provisionally dated back to the HD stage (not published). Among the glass beads from Eastern Slovakia, types chronologically comparable to finds in the Vekerzug Culture within the Carpathian Basin prevail considerably.

In a wider cultural context, these glass beads can be compared to the finds from the East Hallstatt sphere. The specimens from the late Hallstatt settlement in Rad (Fig. F35; F36) rang among rare types with some analogies in the cultures North and East of the Carpathians.

Fig. F36. Types of glass beads from East Slovakia. 1, 2 - Rad; 3-10, 12-15 - Ždaňa; 11 - Háj.

The question of the Eastern Slovakia beads origin in relation to the producing workshops’ location remains open for now.

With the Author's permission.(A Szerzőnő engedélyével)

Szkíta fejedelmi sírok

„Szkíta fejedelmi sírok: Kincses sírkamrák Ázsia szívében” címmel jelent meg 2007 tavaszán Fodor István írása a História történelmi folyóirat hasábjain (2007/3. 24-27.)

Rövid tanulmányából megtudhattuk, hogy orosz
és német régészek rendkívül gazdag, érintetlen ősi nomád sírokra bukkantak Tuvában, Oroszország Mongóliával határos köztársaságában. A cikk az Arzsán 1. és 2. kurgánok tartalmát és jelentőségét ismertette.

„Az első arzsáni sír feltárása lenyűgöző eredményeket hozott, a rabolt voltában is sok leletet (lószerszámok, nyílcsúcsok, ékítmények) szolgáltató kurgán korát a Kr. e. 9-8. század fordulójára keltezik a régészek. Az ún. állatstílusban készített bronzdíszek azt is kétségtelenné teszik, hogy az Altájtól a Dunáig terjedő kora vaskori szkíta műveltség legkorábbi emlékei kerültek itt napvilágra.”

„A második arzsáni kurgán ásatását orosz-német együttműködés keretében 2000-ben kezdték. A sírrablásra utaló előzetes jelek ellenére a régészek érintetlen, fejedelmi gazdagságú sírt találtak. A deszkapadlós kamra közepén fejjel északkeletnek, bal oldalán, kissé felhúzott lábakkal feküdt az "uralkodói pár": elöl a férfi, hátánál asszonya. Mindkettőt arannyal ékes gazdag öltözékben, a férfit pompás fegyvereivel bocsátották a túlvilágra.„

A két arzsáni kurgán annak bizonyítéka – írta a szerző, – hogy a nomadizmus kialakulása után nem Európában, hanem Belső-Ázsiában jöttek létre először nomád birodalmak, itt alakult ki elsőként az állatábrázolásairól ismeretes szkíta jellegű művészet.”

http://www.historia.hu/archivum/2007/tart0703.htm

Szkíták az Alföldtől Ázsiáig

Tíz éve jelent meg Kemenczei Tibor cikke:
Szkíták az Alföldtől Ázsiáig 
a História folyóirat hasábjain (2003/7).

Egy kiragadott töredék a szerző tanulmányából:

"Szkítia és az Alföld népe elit rétegének rokonságát az állatstílusban megfogalmazott emlékek egyértelműen tanúsítják. Az ilyen alföldi emlékek nagy száma, változatossága arról vall, hogy nemcsak néhány szkíta importtárgy, kereskedelmi áru került erre a tájra, hanem az ott élt lakosság olyan világképpel rendelkezett, amelyből ez az ábrázolásmód eredt."
A teljes cikk az alábbi linken olvasható:

http://www.historia.hu/archivum/2003/0307kemencei.htm

100 éve hunyt el Hampel József

„Munkája édes hazánknak mindig gyümölcshozó leszen”

Száz éve, 1913. március 25-én hunyt el Hampel József, régész, jogász, az MTA tagja. A német polgári családból származó férfiú 1870-ben jogtudományi, 1874-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett a pesti egyetemen. Életpályája szorosan összefonódott a Magyar Nemzeti Múzeummal: 1877-től múzeumi őr, majd igazgató őr, illetve az Érem- és Régiségtár vezetője. Egyidejűleg a felsőoktatásban is tevékenyen részt vett: 1877-től a budapesti egyetem klasszika-archeológia magántanára, majd az ókori történelem nyilvános rendkívüli, s 1890-től haláláig a klasszika-archeológia nyilvános rendes tanára volt.

Hampel József a tudományos régészet egyik megalapítójaként máig ható, jelentős eredményeket ért el az ős-, a honfoglalás és népvándorlás korának kutatásában. Kedves szavajárását Supka Géza hagyományozta ránk: „Ha az ember valamiről valamit nem tud, előadást tart róla, ha semmit sem tud róla, akkor cikket ír, s ha éppen fogalma sincs arról, akkor könyvet ír róla: így egészen biztosan meg fogja tanulni, amit nem tud.” (http://www.koh.hu/download/orokseg_2012_04.pdf)

Az Archaeologiai Értesítőben jelent meg tanulmánya a skythák mesebeli népéről . A skythiai emlékek Magyarországban című, képekkel gazdagon illusztrált írásában: „a még eddigelé is igen gyér leletanyagból lehetőleg szilárd ethnikus képet alkotott meg, bár ezzel igen fájdalmasan érintett sok "érző kebelt", akik a szittya-komaságot csak nehéz küzdelmek árán engedték a nemzet családfájából kioperálni.” (http://www.epa.oszk.hu/00000/00022/00129/04187.htm; http://scythianarchaeology.blogspot.hu/2013/03/skythiai-emlekek-magyarorszagban.html)

Interneten elérhető főbb művei:

A szabolcsmegyei múzeum, egyszersmind rövid utasítással vidéki múzeumok berendezésére: http://mek.oszk.hu/08700/08778/

 Antiquités préhistoriques de la Hongrie (1876) 

http://archive.org/details/antiquitsprh00hampuoft  

A bronzkor emlékei Magyarhonban. I-III. 1882-1892/96.

http://archive.org/details/abronzkoremlkei00hampgoog

A nagyszentmiklósi kincs. 1887.

http://archive.org/details/dergoldfundvonn01hampgoog 

A régibb középkor (IV-X. század) emlékei Magyarországon. I-II. 1894-98.

I. kötet: http://archive.org/details/rgibbkzpko01hamp

II. kötet: http://archive.org/details/rgibbkzpko02hamp

Alterthümer des frühen Mittelalters. I-III. Braunschweig, 1905.

http://archive.org/details/alterthmerdesfr01hampgoog

     Újabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről. 1907.

http://mek.oszk.hu/07300/07329

Forrás:

http://epa.oszk.hu/01500/01580/00007/pdf/434.pdf

http://archive.org/search.php?query=creator%3A%22Hampel%2C%20J%C3%B3zsef%2C%201849-1913%22

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00129/04187.htm

https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:J%C3%B3zsef_Hampel

http://mult-kor.hu/20090508_hampel_jozsef

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:N-OMxegxVNcJ:epa.oszk.hu/00000/00030/03097/pdf/VU_EPA00030_1913_14.pdf+&cd=2&hl=en&ct=clnk&gl=hu&client=firefox-a

Szkíta tegezveret Üllőn

Az interneten böngészve az alábbi érdekes képre bukkantam (1. kép). A kereszt alakú bronzdíszt felismerve gyors kutatásba kezdtem. Néhány kattintás, és egy kötelező regisztrálást követően sikerült is kapcsolatba lépnem a tárgy megtalálójával, Szigetlakóval.

Kedves Szigetlakó, először is engedd meg, hogy gratuláljak a szerencsés „lengetéshez”. Kérlek mesélj nekünk valamit a lelet megtalálásának körülményeiről.

-        Pest megyében Üllő közelében egy patak partjától kb. 100-150 méterre, a szántásban találtam. A szántást az ősszel megmunkálták és a tulaj is megengedte, hogy vetésig bogarásszunk rajta csak a gödröket szépen temessük vissza. Amikor megtaláltam nem tudtam még, hogy mi is ez. Elsőre késnyélnek tippeltem, de a hátulja miatt elvetettem az ötletet.

Milyen mélyen feküdt?

-        Kb. 10 cm mélyen lehetett. A képeken látható, hogy az eke egy-két helyen belemart és valahol középtájon volt rajta egy repedés is. Szerintem nem sok szántást bírt volna már ki egyben!

Találtál valami mást is a környékén?

-        Mivel láttam, hogy szép darab gondoltam körbenézem a területet, hátha lesz valami hasonló még. De hiába keresgéltem tovább a fémkereső nem adott semmi jelet. Olyan 30-40 méteres kört járhattam át, de még cserépdarabokat sem láttam a közelében.

Mikor és miért döntöttél úgy, hogy a múzeumnak ajándékozod?

-        Azt hiszem ez év január 19-én találtam. Szerencsére van egy két hobbista, akik jobban ismerik ezeket a tárgyakat és fontos számukra, hogy az ilyen ritka dolgok a múzeumba kerüljenek. Ők javasolták, hogy a helyi múzeum régészeit keressem és mivel nagy volt az érdeklődés 23-án le is adtam a ceglédi Kossuth Múzeumban.

Mit éreztél, amikor átadtad a szakembernek?

-        Kellemeset csalódtam az egészben, mert nagyon rendesek voltak. Én nem is sejtettem hogy ilyen ritka dolgot sikerült találni! Patay Róbert régész szerint - Magyarországon kevesebb mint 20 darabról tudnak. Pont ilyen darab még nincs a gyűjteményükben. Valószínű tarsolyveret a Kr.e. 5 század környékéről. Tisza vidéki vagy erdélyi műhelyben készülhetett.

Mi lesz a további sorsa a leletnek?

-        Idén márciusban Kecskeméten lesz egy vándorkiállítás, ahol lehet, hogy ez is ki lesz állítva, amúgy ezen a bemutatón helyet fog kapni fémkeresők által talált illetve leadott leletek gyűjteménye is
[http://megmentettorokseg.hu/ – a szerző]. Nem mondták biztosra, de lehet, készül egy kis netes cikk is, amiben megemlítik ezt a dolgot, hogy legyen egy piros pont a keresősöknek is!

Köszönöm a beszélgetést! Addig, amíg a „kis netes cikk” elkészül, álljon itt az első piros pontként e bejegyzés a múzeumbarát keresősöknek. Köszönjük!

Forrás:
http://femkeresok.europefreeforum.com/muzeumokkal-regeszekkel-valo-egyuttm-kodes-t29-450.html