„Szkíta
fejedelmi sírok: Kincses sírkamrák Ázsia szívében” címmel jelent meg 2007 tavaszán Fodor István írása a História
történelmi folyóirat hasábjain (2007/3. 24-27.)Rövid tanulmányából megtudhattuk, hogy orosz
és német régészek rendkívül gazdag, érintetlen ősi nomád sírokra bukkantak Tuvában, Oroszország Mongóliával határos köztársaságában. A cikk az Arzsán 1. és 2. kurgánok tartalmát és jelentőségét ismertette.
„Az első arzsáni sír feltárása lenyűgöző eredményeket hozott, a rabolt voltában is sok leletet (lószerszámok, nyílcsúcsok, ékítmények) szolgáltató kurgán korát a Kr. e. 9-8. század fordulójára keltezik a régészek. Az ún. állatstílusban készített bronzdíszek azt is kétségtelenné teszik, hogy az Altájtól a Dunáig terjedő kora vaskori szkíta műveltség legkorábbi emlékei kerültek itt napvilágra.”
„A második arzsáni kurgán ásatását orosz-német együttműködés keretében 2000-ben kezdték. A sírrablásra utaló előzetes jelek ellenére a régészek érintetlen, fejedelmi gazdagságú sírt találtak. A deszkapadlós kamra közepén fejjel északkeletnek, bal oldalán, kissé felhúzott lábakkal feküdt az "uralkodói pár": elöl a férfi, hátánál asszonya. Mindkettőt arannyal ékes gazdag öltözékben, a férfit pompás fegyvereivel bocsátották a túlvilágra.„
A két arzsáni kurgán annak bizonyítéka – írta a szerző, – hogy a nomadizmus kialakulása után nem Európában, hanem Belső-Ázsiában jöttek létre először nomád birodalmak, itt alakult ki elsőként az állatábrázolásairól ismeretes szkíta jellegű művészet.”
